Pár héttel ezelőtt kerti partyt szerettünk volna tartani. Mi magunk sem értettük annyira ezt a szándékunkat, hiszen még nem is volt annyira jó idő, ráadásul mi nem rendelkeztünk olyan sziklakertes, medencés, sövényes udvarral, mint a kertvárosi háztulajdonosok a kertvárosi filmekben.
Viszont nagyon szerettünk volna minél jobb hangulatot varázsolni, mivel a barátaink mostanában nem voltak túl jó passzban: rengeteget dolgoztak, és valamennyien egészen komoly párkapcsolati gondokkal küzdöttek.
Tudtuk persze, hogy egy kerti party nem fogja megoldani minden problémájukat, de néha azért sokat segít az embernek, ha csak egy pár órára is kiszakadhat abból a helyzetből, amely egyébként fogságban tartja.
Ennek a szép szándéknak megfelelően neki is láttunk az előkészületeknek: már napokkal az összejövetel előtt elkezdtünk bizonyos ételeket készíteni, valamint a legfontosabb kellékeket összegyűjteni.
Izgatott kutakodásunk során találtunk rá a több évtizedes, félig aranyozott evőeszköz-készletre, illetve egy nagymamámtól kapott tálcára, amelyet – furcsa módon – ékszerek díszítettek.
Szégyelltem magam, amiért egyáltalán nem tudtam felidézni a tálca és az ékszerek pontos múltját. Annyi rémlett csak, hogy valami különleges alkalomra kaptam, de hogy mire és miért, azt már nem tudnám megmondani.
Mindenesetre, úgy voltunk vele, hogy talán nem ezzel a rejtélyes múltú tálcával kellene fogadni az egyébként is nyugalomra vágyó barátainkat: ezért nekivágtunk az internetes keresőnek, abban a reményben, hogy mihamarabb beszerezhetünk egy normálisabb darabot.
Így találtunk rá a hunniakristaly.hu nevű oldalra, ahol változatos fajtájú tálcákat volt szerencsénk látni: volt ott piros, kék, zöld, sárga, csúszásmentes bevonattal készített tálca, továbbá környezetbarát anyagból készült tálca is.
A weblapon külön fel volt tüntetve, hogy az üvegszál erősítésű tálcák a legstrapabíróbbak, így azokból rendeltünk egy jó párat, mivel a vendégeink nem éppen a kézügyességükről híresek.
A party előtti napon vettük észre, hogy a tálca mellé valamilyen kancsó is elkélne: klasszikus limonádéval készültem ugyanis , mellé pedig több liter jegesteával, illetve némi alkoholos itallal is, természetesen.
Szerencsére, kancsót és különféle tálakat is be tudtunk még szerezni a hunniakristaly.hu-ról: attól már nem kellett tartanunk, hogy nem lesz miből ennünk, vagy miből kitöltenünk az italt.
A barátaink késő délután érkeztek meg, egy pénteki napon: az eső picit elkezdett szemerkélni, de ez véletlenül sem árnyékolta be a lelkesedésünket.
Rövid időn belül elpanaszolták a bánatukat, miközben a hunniakristaly.hu kancsóiból és tálcáin kínáltam nekik a finomabbnál finomabb italokat, és ételeket.
Nagyon örültem neki, hogy az egyik tálcát nem törtem össze: szerencsésen kiejtettem ugyanis a kezemből – éppen üres állapotban – és tartottam tőle, hogy a nemrég érkezett vendégek számára egy atomjaira hulló tálca lesz az első mutatvány, amit láthatnak.
A hunniakristaly.hu azonban betartotta, amit ígért: strapabíró anyagból készült étkezési-és party-kellékekkel látott el bennünket.
Persze végül, az ékszeres tálca sem maradt érintetlen: egyik barátom megtalálta a kamra legfelső polcán, és látványosságként a többiek színe elé tárta.
Érdekes kontrasztot alkotott a limonádés és alkoholos kancsókkal, na meg persze az üvegszállal erősített tálcákkal, amelyet mind a hunniakristaly.hu-nak köszönhetünk.